Minden a BMW-ről!

Eberhard von Kuenheim létrehozott egy csapatot, amely 1970-ben hatévre szóló stratégiai tervet mutatott be az új járműmodellekre, a termelési kapacitásra, a költségekre, a forgalomra és a nyereségre vonatkozóan. Többek között a kereskedelemben alkalmazott termékjelökési gyakorlatot is meg kívánták reformálni. A BMW több járműkategóriában gyártott egész modellsorozatokat, ezért ajövőben világos, egységes elnevezési rendszer kellett használni. A régiben ugyanis nem volt megállapítható, mely szériához tartoznak az egyes gépkocsik. Felmerült, hogy újra a fejlesztési kódokat alkalmazzák a piaci értékesítésben is, ezt azonban elvették. Végü úgy döntöttek, a középkategóriás autócsoport jelölése legyen az 5-ös, a 02-esek majdani utódjáé a 3-as, későbbi felső kategóriás családé pedig a 7-es. A többi számot egyelőre nem vonták be, helyet hagyva az esetleges új konstrukciónak.

A Neue Klasse utódjaként 1972-ben megjelent 5-ös széria autóit ebőől kiindulva háromjegyű számokkal jelölték. A sorozatszám (5) utáni második és harmadik jegy a hajtómű deciliterben kifejezett hengerűrtartalmát adta meg. Az új autók a motorokat, a váltókat, a futóművet az elődöktől örökölték, karosszériájuk viszont méretesebb lett, így belül több helyet kínált. A gyártás Münchenben kezdődött, majd a dingolfingi üzemben folytatódott.

A csupán négyajtós limuzinként megjelent kocsik közül elsőként az 520-asok mutatkoztak be karburátoros és injektoros, négyhengeres motorokkal (115 és 125 LE). 1973-ban lépett színre a hathengeres, 145 lóerős 525-ös. Az olajválság okozta benzináremelkedés miatt 1974-ben bevezették a takarékos, 90 lóerős 1,8-as variánst (518). Ugyancsak 1974-ben állt csatasorba az 528-as (165 LE), valamint amerikában az 530i, amely a Road & Track magazin rangsorolásában a tíz legjobb autó között szerepelt. 176lóerejének köszönhetően akár 200km/órás sebességgel is száguldhatott. A környezetvédelmi szabályok betartására készített szennyeződésszűrő rendszer viszont túlmelegedési problémákat okozott, és a hengerfejek megrepedéséhez vezetett. A BMW ezért dobda piacra 1978-ban Amerikában is - 530i helyett - Európában 1977-ben bevezetett 528i-t (amely eredetileg 177, 1978-tól pedig 184 lóerős volt). Katalizátorral felszerelkezve ez a kocsi be tudta tartani az emissziós korlátokat, s nem küszködött túlmelegedési gondokkal.